2004. november 14. - Amerikai Magyar Múzeum, Passaic, NJ

SÁRZÓ "CIGÁNY" JÓSKA

A Passaic-i Amerikai Magyar Múzeum vendége

Kerkay László fotóriportja

"Hazámba vágyom, Duna Tisza partja vár, szebb ott az álom..." - Cigány Jóska, hadd említsük azon a néven, ahogy errefelé mindenki ismeri, ezzel a nótával és harmonikájával köszöntötte a tiszteletére összegyűlteket.

Bár a New York környéki magyarság sok-sok év óta jól ismeri Cigány Jóskát, mégis vajmi keveset tudtunk róla így élvezettel hallgattuk ahogy színes életéről mesélt. Magyar Kálmán kérdezgette angolul, de Jóska, annak ellenére, hogy ott volt magyarul nem beszélő nagy családja, csak magyarul mesélt, Kálmán fordította angolra.

"1932-ben születtem az árok partján. Igazi cigány vagyok, apám s anyám is az volt..."

10 éves koráig már annyi mindent megélt, hogy egy közönséges halandónak három életre is elegendő lenne. Már gyerekkorában hegedűlt, hiszen nagyapja is híres zenész és szórakoztató cigány volt Festetich gróféknál. 1956-ban résztvett a szabadságharcban. Egy alkalommal puszta kézzel akarta leverni a fémből készült nagy vörös csillagot, fél évig fájt is utána a keze. Szabadságharcunk bukása után az USA-ban kezdett új életet, ahol hamarosan vett egy jó hegedűt, hogy magát és másokat szórakoztathassa zenéjével.

36 éves volt amikor megismerte édesapját, aki hosszú évek óta itt élt Newark-on de nem tudtak egymásról. Mikor Jóska Magyarországon járt édesapja után érdeklődve tudta meg milyen közel laktak egymáshoz.

Előadás közben a hegedűt is kézbevette, igaz, nem a sajátját, hanem Magyar Kálmánét és ennek komoly oka van. Ritkán játszik hegedűn - utoljára két évvel ezelőtt a Múzeum bálon vette fel Magyar Öcsi hegedűjét és szórakoztatta a bálozókat legnagyobb csodálkozásunkra. Senki nem tudta, hogy Jóska hegedűlni is tud. Ahogy elbeszélte, vagy negyven évig nem hegedűlt, mert fiatal korában egy alkalommal aki felfogadta és húzatta egyik nótát a másik után és ígérete ellenére a végén nem fizetett, annak fején dühében összetörte a hegedűt...

...azóta csak tangóharmonikán játszik, így is ismeri mindenki. Annak ellenére, hogy egész életében nehéz fizikai munkát végzett, ujjai könnyedén futkároznak a billentyűkön és őszintén mondhatjuk, hogy senki olyan szívből jövően nem tud játszani és szórakoztatni, mint Cigány Jóska.

Cigány Jóska népes családjával...

...valamint Sándor Istvánnal és egyik kisunokájával

Az előadás után tovább szórakoztatta a vendégeket, addig amíg ki nem kellett üríteni a termet.


 EMBEREK - 1956

A múzeum fotókiállítása a forradalom évfordulójára emlékeztetett
Korabeli újságkivágások alapján összeállította: Kerkay Emese


Kapcsolódó oldalak:

Passaic - gimagine fotóriportok

Hit Counter