2006. június 29. - Könyvtár, New York-i Magyar Ház
2006. július 2. - Passaic, NJ

Könyvbemutató
HORNOK ERNŐ: VERESPATAK

Az American Hungarian Literary and Historical Society
és az eMagyarpontny szervezésében

Hornok Ernő gyomaendrődi újságíró, a Verespatak c. könyv szerzője ismertette könyvét és rövid részletet mutatott be Kocsis Tibor:
Az Új El Dorádó
című, Verespatakról szóló dokumentumfilmjéből

Verespatak címmel Hornok Ernő újságíró tollából könyv jelent meg a már a római korban is aranybányászatáról ismert erdélyi településről. Sajtóbemutatóját a szerző a Greenpeace környezetvédő szervezettel közösen, a Magyar Sajtó Házában tartotta. A százötven fényképpel illusztrált mű Verespatak mai helyzetét és állapotát mutatja be, ugyanakkor a korabeli fotók a múltat is megidézik.

Könyvét és a településre tervezett aranybánya mellett és ellen szóló véleményeket - pro és kontra - a szerző így foglalta össze:

A könyv egy különös kirándulásra, az Erdélyi-Szigethegység városkájába, az ott zajló és hírhedtté vált események folytán középpontba került Verespatakra kalauzolja az olvasót. Az ősi település az utóbbi néhány esztendőben azért került a figyelem homlokterébe, mert egy kanadai-román cég a román államtól megszerezte a jogot a verespataki földben található arany- és ezüstkészlet külszíni kitermelésére, a város lakóit azonban a munkálatok megkezdése előtt a kitermelés érdekében el kell költöztetni, sőt a szomszédos völgyben, Szarvaspatak falucska helyén egy hatalmas cianidtározót is megépítenenek…

A Verespatakra látogatót döbbenetes látvány fogadja. A hajdan gazdag bányászváros düledező, lerobbant, elhagyott épületeinek Monarchia-korabeli bája azonban még ma is szembetűnő. Abban az időben a városka szűk utcái mentén módos emeletes házakat is emeltek, külön utcái voltak a bányapolgároknak, a bányatiszteknek és a kereskedőknek. Ám a városközpont építészeti öröksége mára végveszélybe sodródott. A próbafúrások ugyanis arról tanúskodnak, hogy az épületek alatt jelentős aranykészletet rejt a föld. A kitermelés érdekében pedig el kell költöztetni a települést!

Az otthonukban, a településen maradt emberek szeméből riadt keserűség és kilátástalanság árad.

A forradalom után Romániában felhagytak a hagyományos bányászattal. Ott is elmúltak azok az idők, amikor a bányaszájaknál hajnalonként a bányászok százai gyülekeztek, s a tárnákból kitermelt kőzetanyagot csillékkel küldték a felszínre. Ma már a legtöbb helyen a külszíni fejtés dívik, s a kirobbantott kőzetet hatalmas teherautók szállítják a feldolgozókba. Emiatt az elmúlt évtizedben egyik napról a másikra Románia-szerte bányászok ezrei kerültek utcára.

Furcsa városka ez a Verespatak. A végletek városa, mint ahogyan Románia is a szélsőségek, a szegénység és a gazdagság országa, az ökrösszekereket türelmetlenül kerülgető Mercedesek világa. Az egyszerű ember meg csak nézi-nézi a verespataki kocsma teraszán okoskodó ittas rendőrt, aki tányérsapkával a fején, kempinggatyában és koszos trikóban teszi a törvényt…

Az aranykincs fölötti világban élő, kiszolgáltatott lakosság eleinte fel sem fogta, mi végre is kényszerülnek eladni a házaikat a kanadai–román cégnek, miért kell elköltözniük a lakóhelyükről, odahagyniuk a temetőkben nyugvó őseiket?

Kezdetben nagy pénzeket ajánlottak fel és fizetettek ki az ingatlanokért. Akik először csaptak a cég képviselőinek a tenyerébe, azok jól jártak, az otthonukhoz csökönyösen ragaszkodókat pedig előbb-utóbb meggyőzte a suttogó propaganda, hogy bizony, urániumot is találtak a hegyen, az itt maradókat úgyis "megmérgezi a sugárzás"…

A történelmi Verespataktól néhány kilométernyire már épül a másik Verespatak: azoknak, akik nem kívánnak távolabb költözni, komfortos, kanadai stílusú házaik lesznek. Új közintézmények, utak épülnek, hozzájuk csatornahálózatot is ásnak. Modern technológiával bányásszák majd az aranyat, és lesznek, akik az új vállalatnál jól fizető munkát kapnak.

A derék verespatakiak végignézhetik, amikor kirobbantják és elhordják a hegyeik szívét, s hogy a munka heve a római kori bányászat már fellelt, illetve még feltáratlan nyomait is örökre elemésztheti. És láthatják, miként omlanak porba az óváros római katolikus, református és unitárius templomai, ahogy velük együtt az őket környező régi temetők is sírkövestül, mindenestül a múlt ködébe vesznek.

Hornok Ernő