2006. április 1-én, a magyar országgyûlési választások történetében elõször, a New York-i Fõkonzulátuson is lehetett szavazni a magyaroknak.

Dr. Morován Zsolt konzul, aki egyike volt a három felesküdött külképviseleti választási bizottsági tagnak, arról tájékoztatott, hogy 333 arra jogosult magyar állampolgár adta le a szavazatát a 438 elõzetesen bejelentkezõ közül, amivel New York a harmadik legnagyobb külképviseleti helynek bizonyult.

A szavazók, a többi nagy külképviseleti helyhez hasonlóan, panaszkodtak arra, hogy sokat kellett várakozniuk, amíg bejutottak a szavazóhelyre. Ezért, a konfliktusok elkerülése érdekében, már sorszámokat is osztogattak a konzuli munkatársak, hogy el lehessen menni sétálni és kávézni a két-három órás várakozási idõben. Az is hozzátartozik az igazsághoz azonban, hogy a türelmetlenség csak addig tartott, amíg a szavazó be nem lépett a szavazó helyiségbe, s nem szembesült azzal, hogy milyen bonyolult és hosszadalmas adminisztrációt kell elvégeznie a bizottsági tagoknak. A három külképviseleti szavazási biztos reggel negyed hattól éjjel tízig egyfolytában dolgozott, majd másnap két futár vitte Magyarországra a lezárt és lepecsételt négy, szavazattal megtelt urnát.

Sokan kifogásolták még, hogy a szavazás titkossága sérülhet azzal, ha a szavazóknak lényegében alá kell írniuk a saját voksukat tartalmazó borítékot. Ezzel kapcsolatban a konzul elmondta, hogy éppen a csalások elkerülése érdekében volt szükség erre a bonyolult és valóban félreérthetõ eljárásra. Aminek az a lényege, hogy a szavazatot tartalmazó lezárt és jelöletlen kis boríték belekerül egy nagyobb borítékba a szavazó adataival és hitelesített aláírásával együtt, s ez a nagy boríték utazik haza Magyarországra. Ott, egy nagy bizottság elõtt, amely a különbözõ pártmegfigyelõket is magába foglalja, elõször kinyitják a nagy borítékot és meggyõzõdnek arról, hogy valóban az adta-e le a szavazatot, aki elõzõleg kijelentkezett az otthoni önkormányzattól. Majd a szavazatot tartalmazó kis borítékot bontatlanul továbbküldik abba szavazókörbe, például Kiskundorozsmára vagy Zalaszentgrótra, ahol az illetõnek eredetileg szavaznia kellett volna, s belekeverik a többi, helyi szavazat közé. Tehát onnantól kezdve már senki nem tudhatja meg, hogy kié volt az a szavazat.

Érdekességként még megtudtuk, hogy a szavazók körülbelül 80 százaléka a fiatalabb korosztályokból tevõdött ki, akiket a konzulátuson sem az ügyfélfogadáson, sem a kulturális rendezvényeken nemigen láttak korábban.