2006. április 1-én,
a magyar országgyűlési választások történetében először, a New
York-i Főkonzulátuson is lehetett szavazni a magyaroknak.
Dr. Morován Zsolt
konzul, aki egyike volt a három felesküdött külképviseleti
választási bizottsági tagnak, arról tájékoztatott, hogy 333 arra
jogosult magyar állampolgár adta le a szavazatát a 438
előzetesen bejelentkező közül, amivel New York a harmadik
legnagyobb külképviseleti helynek bizonyult.
A szavazók, a többi
nagy külképviseleti helyhez hasonlóan, panaszkodtak arra, hogy
sokat kellett várakozniuk, amíg bejutottak a szavazóhelyre.
Ezért, a konfliktusok elkerülése érdekében, már sorszámokat is
osztogattak a konzuli munkatársak, hogy el lehessen menni
sétálni és kávézni a két-három órás várakozási időben. Az is
hozzátartozik az igazsághoz azonban, hogy a türelmetlenség csak
addig tartott, amíg a szavazó be nem lépett a szavazó
helyiségbe, s nem szembesült azzal, hogy milyen bonyolult és
hosszadalmas adminisztrációt kell elvégeznie a bizottsági
tagoknak. A három külképviseleti szavazási biztos reggel negyed
hattól éjjel tízig egyfolytában dolgozott, majd másnap két futár
vitte Magyarországra a lezárt és lepecsételt négy, szavazattal
megtelt urnát.
Sokan kifogásolták
még, hogy a szavazás titkossága sérülhet azzal, ha a szavazóknak
lényegében alá kell írniuk a saját voksukat tartalmazó
borítékot. Ezzel kapcsolatban a konzul elmondta, hogy éppen a
csalások elkerülése érdekében volt szükség erre a bonyolult és
valóban félreérthető eljárásra. Aminek az a lényege, hogy a
szavazatot tartalmazó lezárt és jelöletlen kis boríték belekerül
egy nagyobb borítékba a szavazó adataival és hitelesített
aláírásával együtt, s ez a nagy boríték utazik haza
Magyarországra. Ott, egy nagy bizottság előtt, amely a különböző
pártmegfigyelőket is magába foglalja, először kinyitják a nagy
borítékot és meggyőződnek arról, hogy valóban az adta-e le a
szavazatot, aki előzőleg kijelentkezett az otthoni
önkormányzattól. Majd a szavazatot tartalmazó kis borítékot
bontatlanul továbbküldik abba szavazókörbe, például
Kiskundorozsmára vagy Zalaszentgrótra, ahol az illetőnek
eredetileg szavaznia kellett volna, s belekeverik a többi, helyi
szavazat közé. Tehát onnantól kezdve már senki nem tudhatja meg,
hogy kié volt az a szavazat.
Érdekességként még
megtudtuk, hogy a szavazók körülbelül 80 százaléka a fiatalabb
korosztályokból tevődött ki, akiket a konzulátuson sem az
ügyfélfogadáson, sem a kulturális rendezvényeken nemigen láttak
korábban. |