ANDRÉ KERTÉSZ KIÁLLÍTÁS

2005. szeptember 16. - november 27.
International Center of Photography
1133 Avenue of the Americas at 43rd Street, NYC

EXKLUZÍV KIÁLLÍTÁS LÁTOGATÁS ÉS FOGADÁS
az International Center of Photography és a
New York-i Magyar Kulturális Központ szervezésében

2005. november 3.

Fotók: Frank Deak  Szöveg: Niemetz Ágnes


André Kertész-kiállítás New Yorkban

Tizenhétéves volt Kertész Andor 1912-ben, amikor az anyjától egy kis fényképezőgépet kapott ajándékba. A fényképezés kihívás és kifejezési lehetőség volt a számára, hiszen, mint mondta egyszer, szavakkal nehezen tudta magát helyesen megértetni: "Hiányolom a szavakat, pedig tudom, hogy itt vannak bennem." Az első világháborús osztrák-magyar hadseregben való szolgálata során a katonákat fotózta, és a képei meg is jelentek magyar lapokban. Így indult a huszadik század egyik legnagyobb vizuális poétájának, André Kertésznek a pályafutása. 1925-ben aztán Párizsban tökéletesedett és kiteljesedett; több magyar művésszel is megismerkedett, akik hatással voltak fotótechnikai tudásának elmélyítésére. Egyre ismertebbé vált Párizs-szerte; olyan fényképész volt, aki költőien ragadta meg a párizsi mindennapokat és kultúrát kávézók, vásárok, parkok, utcák és hidak lekattintásával – mondták róla.

1936-ban New Yorkba távozott, ahol eleinte nem kapott olyan elismerést, mint Párizsban, de azért ő csak fényképezett rendületlenül New York utcáin és parkjaiban – ezeknek az éveknek a képei elszigeteltségről és magányról árulkodtak. 1962-ig a House and Garden magazinnál fényképészként dolgozott; azért hagyta ott a magazint, hogy kizárólag a saját stílusú képeknek szentelhesse az idejét. Az amerikai közönség növekvő figyelemmel fordult a munkái felé; Kertész újrahívatta régebbi negatívjait. Sikeres kiállításokat szerveztek az alkotásainak többek között az International Center of Photography, MoMA és Metropolitan Museum of Art ismert intézményekben. Kiállítások és díjak követték egymást világszerte, könyveket írt, és létrehozta az André és Elizabeth Kertész Alapítványt a művészetek támogatására és saját életművének az életben tartására. Élete utolsó pillanatáig fényképezett; láttatta "érzékeny szívét és kifinomult látásmódját", ahogy fényképész barátja, Cornell Capa írta róla egy helyütt.

A New York-i International Center of Photography ismét helyet szentelt Kertész alkotásainak. A 2005. szeptember 16-tól november 27-ig nyitva tartó kiállításon több mint száz fényképe látható; megtévesztően egyszerű, mégis lenyűgözően költői fényképek ezek.

November 3-án a New York-i Kulturális Intézet – igazgatója, Orsós László Jakab  kezdeményezésére – és az International Center of Photography közös estet szervezett Kertész jelentőségének a méltatására. Az eseményen jelen volt és felszólalt többek között dr. Horváth Gábor főkonzul; Pavlovits Dávid magyarországi koncertgitáros pedig, aki a megelőző esten a Carnagie Hallban lépett fel, kellemes gitárzenével növelte az est emelkedettségét. 

"Az ösztöne vezette a munkájában, és a modern városi élet költészetét ragadta meg annak csendes, sokszor nem észrevehető jelenségeivel, olykor komikus, sőt bizarr határosságával. Igyekezett saját magával kapcsolatban ’mindennek jelentést adni’ a fényképezőgép segítségével, hogy olyanok legyenek a képei, mint a tükörben való visszatükröződések: nem mesterkéltek..." – olvasható a kiállítás egyik falszövegén .

A három korszakának, amit Budapest (1910-1920), Párizs (1920-1930) és New York (1936-tól a haláláig) fémjelez, legszebb  alkotásai láthatók a International Center of Photography házában. A fényképek között sétálva feltárul Kertész egész élete, a belülről fakadó egyszerűség láttattása, amit fényképészeti technikájával világhírűvé emelt.

Niemetz Ágnes