2008. április 24. - Fészek Klub, NYC

KÖLTÉSZET A TUDOMÁNYBAN, TUDOMÁNY A KÖLTÉSZETBEN,
TITUS LUCRETIUSTÓL TELLER EDÉIG

Fodor P. András előadása

Fotók: Győrffy Gabriella


Fodor P. András,az 56-os forradalom után hagyta el Magyarországot, tanulmányait a University of California, Berkeley után a New York-i Polytechnic University-n folytatta, ahol mérnöki diplomát kapott. További tanulmányokat folytatva diplomát szerzett matematikából és computer science-ből a University of London Birbeck College-ban és a Columbia University-n. Szakmai életének nagy részét londoni kiküldetésben töltötte, ahol vezető, konzultáló pozíciókban, kőolaj és gáz platformok tervezését végezte főleg az Északi Tengeren és a világ más tengerein. Fő kutatási területe az ú.n. "subsea completion systems", a mélytengeri olaj és gáz kitermelésnél platformok helyett a tengerfenékre helyezve a hangsúlyt. Az utóbbi években tudomány-történettel foglalkozik, kutat, előadásokat tart és igyekszik megvalósítani régi irodalmi ambícióit.


KÖLTÉSZET A TUDOMÁNYBAN, TUDOMÁNY A KÖLTÉSZETBEN,
TITUS LUCRETIUSTÓL TELLER EDÉIG

Az előadás rövid összefoglalója

"The greatest thing a human soul ever does in this world is to see something, and tell what it saw in a plain way. To see clearly is poetry, prophecy, science, and religion - all in one."

John Ruskin, artist, scientist, poet,
environmentalist, philosopher and art critic

"Én úgy vagyok, hogy már százezer éve
Nézem, amit meglátok hirtelen
Egy pillanat s kész az idő egésze,
Mit százezer ős szemlélget velem."

József Attila

Sokan a tudományt és a művészetet az emberi alkotó tevékenység két egymástól teljesen különböző ágának tartják, melyeknek módszere, célja merőben eltérő.

Pedig a művészetnek is ugyanaz a lelki forrása, mint a tudománynak. A tudós az abszolút igazságok rendszerét, a művész a szépértékeket akarja megragadni.

A két kultúra, tehát arra a két műveltségre, a humánra és a reálra alapul, amelynek egymástól való végzetes elidegenedését C.P. Snow angol tudós, író, politikus vetette fel 1959-ben Angliában. A 60-as években Snow tézise nagy vitát váltott ki a világban. Ez a vita és annak következményei még most, a XXI. század elején is folytatódnak.

Az előadásomban beszéltem költőkről, festőkről, természettudósokról, profétákról, fizikusokról, csillagászokról, vegyészekről, biológusokról, matematikusokról, eposz írókról, mennyet látogatókról, világűr feltérképezőkről, akikben ez a kettősség jelen van, de nem beszéltem apostolokról, mese mondókról, mítosz teremtőkről és sámánokról.

Vizsgálhatjuk az összefüggéseket, a költészet és a tudomány, a matematika és a muzsika, az építészet és a geometriai formák, a festészet, a szobrászat és a modern neurobiológia és ophthalmológia és még sok más összefüggés között. Kérdezhetjük, hogy a modern fényképeszet miből áll, művészetből vagy technológiából, vagy a kettőt együtt véve? Beszélhetünk-e a festmények, szobrok, régi épületek restaurálásáról, konzerválásáról a szükséges technológiai, festészet technikai, mikroszkopikus és fotótechnikai tudományok nélkül?

A tudományokban az utóbbi időkben sokszor megkérdőjelezzük az ú.n. egzakt tudományok csalhatatlanságába vetett hitünket. A Newton és Descartes által kialakított mechanisztikus világszemlélet Einstein, Heisenberg és Niels Bohr után elveszítette egyetemes érvényességét. Szükségünk van erre a "kettősségre" amikor a részecskék, subatomic particles, illetve a kozmosz, a világűr végső kérdéseit - hány világűr van, hogy illünk bele ebbe a kozmoszi világba - kutatjuk, vagy amikor a micro, illetve a macrokozmoszban az egyetemes törvény-szerűségeket próbáljuk megtalálni?

Amikor a sokféle kettőség közül a "Költészet a tudományban és a tudomány a költészetben" témát vizsgáljuk, megállapíthatjuk a következőket:

Az emberiság ősi életében a tudomány és a költészet szorosan egybeforrt. A görögök első természettudósai és filozófusai a tanításaikat versbe foglalták. A reneszánsz és barokk korban a tudomány és költészet határai ismét elmosódnak. Bacon és Giordano Bruno versben írják le tudományos gondolaikat. Galilei szonátákat ír, Newton fiatal korában verseket szerkeszt, Pascal a fizikus vallásos érzelmeit önti versbe, Leibnitz a matematikus hosszú verseket ír, Lavosier a kémikus drámát ír.

A korszak nagy matematikus-fizikusa Ampere is vonzódik a költészethez. A matematikus Bolyai Farkas, a híres Bolyai János édesapja is verseket ír, amikor a párhuzamokra vonatkozó euklidészi axiomával van problémája.

Szent Györgyi Albert, Nobel díjas tudósunk gyönyörű vallási ódákat írt, Teller Ede, korunk egyik nagy fizikusa, élete utolsó éveiben ír verseket. A lista kimeríthetetlen, a híres és nem híres tudósokról és technokratákról, akik versekben is kifejezték gondolataikat és érzelmeiket.

A sok költő közül, akik tudománnyal is foglalkoztak vagy tudományról írtak, talán Johann Wolfgang Goethe emelkedik ki legjobban.
Meg kell említenem a számítógépes költészet rohamos fejlődését, ami egy külön előadás témája lehet.

Hadd fejezzem be Teller Ede egy versével, amit egy márványtábla örökít meg egy fa előtt, Mátraderecskén, amit ő ültetett 1994. júliusában, amikor az ottani iskolásokkal találkozott:

Keresni, várni, semmit sem akarni,
Szeretni, vágyni, egyedül maradni.
Nézni a világot becsukott szemekkel,
Látni azt, amit még nem látott ember.
Gyönyörkodni titkos, mély harmóniákban,
Emlékezni arra, mit sohasem láttam.
Szeretni, imádni a szent tisztaságot,
A szelet, a felhőt, a havat az álmot.
Tenni a helyeset, nem kis öröm pénzért,
Nem a túlvilági örök üdvösségért.
Tudni, hogy nincsen cél, tudni, hogy nincs Isten,
Félni, hogy talán még igazság sincsen.
Tudni: az ész rövid, az akarat gyenge,
Hogy rá vagyok bízva a vak véletlenre.
És makacs reménnyel mégis, mégis hinni,
Hogy amit csinálok az nem lehet semmi.
És örülni tudni a nagy megnyugvásnak,
A fájdalmat, örömet gyógyító halálnak.

Láttam egy idézetet az író, Robert Musil-tól:

"Az ember akinek igazság kell: tudós;
aki szubjektivitásának szabad játékát kívánja biztosítani: író;
mit tegyen viszont az ember, aki a két lehetőség között akar valamit?"

Ebben a világban az ember sokfajta összetevőből szőtt, rendkívül sokszínű lény, éppen ezért egy totális emberi teljességet, tehát valami olyasféle teljességet, mint amit egy idealizált emberiség hordozhat, egy emberen belül képtelenség megvalósítani.
De ezek az ú.n. "kettősségek", a többféle kultúrának az összetevése és összenövése egy emberen belül, amiről a fentiekben beszéltem, fennállnak.

A világ problémáinak a megoldásához - túlnépesedés, környezetvédelem, föld, víz és levegő megóvása, globális felmelegedés, nukleáris és tömegírtó fegyverek terjedésének megakadályozása, nukleáris hulladék biztonságos elhelyezése, fúziós, hidrogén és más új energia fajták kifejlesztése, politikai és konfliktus problémák megoldása, a fejlődő és a szegény országok lakossága életszínvonalának emelése stb. - ezeknek a problémáknak a megoldásához, mindkét kultúrára, a humánra és a reálra (tudomány-technológia) is szükségünk van.

Végül, egy talán nem teljesen idetartozó személyes megjegyzés. Évtizedekkel ezelőtt, olvastam egy verset, amiben egy költő - már a nevét is elfelejtettem - megálmodta versében, hogy a nyílt tengeren szélerőművek fognak lebegni.

Az álomból valóság lett. Az Északi-tengeren, egy norvég sziget mellett, ma már áll egy kísérleti, tengeren lebegő szélerőmű, a német Siemens és a norvég Norsk Hydro által megtervezve. A nyílt tengerre helyezett szélerőmű parkok akár a szárazföldi fogyasztókat, akár a tengeri olaj és gáz kitermelő platformokat (ez volt a régi szakmám) is elláthatják energiával.

Fodor P. András

Note: Upon request, my references, my footnotes and also, bibliographies and scientific achievements of the eighteen poet-scientists and scientist-poets can be furnished, whose poems I have recited and analyzed during my lecture: Andrew5PF@aol.com


Kapcsolódó oldalak:

Fészek Klub @ gimagine