2006. április 5. - Fészek Klub, NYC

GONDOLATOK AZ ÚJKORI MAGYAR TÖRTÉNETÍRÁSRÓL

Dr. Vermes Gábor előadása

Fotók: Győrffy Gabriella

Vermes Gábor történész professzor Fészek-tag és többszörös előadónk. - Jelenleg a XVIII. századi Magyarország történelmének kiértékelésével foglalkozó könyvén dolgozik. Az előadás témájára vonatkozó kérdésünkre így válaszolt:

"A magyar történetírásban hagyományosan mindig erősek voltak az ideológiai szempontok. Ennek karaktere megváltozott az ország felszabadulásával 1989-90-ben, de maga a tény ma is érvényben van. Viszont az, hogy én itt élek, azt jelenti, hogy ezektől az ideológiai kötöttségektől

mentesen  tudom vizsgálni a magyar történelmet. - Hogy jól, vagy rosszul, azt másoknak kell eldönteni. - Természetesen nekem is vannak rokon- és ellenszenveim, de igyekszem a vizsgált korszak tényeiből kiindulni."

Az amerikai magyar történész, az idegenben élés előnyeit - hátrányait élvezve-elszenvedve, a változó hatalmi struktúráktól, ideológiai szempontoktól befolyásolt magyar történetírást az otthoni hatásoktól függetlenül képes kiértékelni.

Forrás: Fészek Klub

Dr. Vermes Gábor előadót Dr. Nemes Gyula mutatta be a vendégeknek

Szabadabban gondolkodnak-e a magyar történészek Amerikában?

Kisiskolás korunkban –  a hatvanas-hetvenes években vagyunk –  állandósultnak fogadtuk el a történelmet; úgy fújtuk az évszámokat, a nagy magyar eseményeket és a hadvezérek neveit, mint az egyszeregyet. Ha a tanító azt mondta, ellenforradalom, népköztársaság és felszabadító hadsereg, akkor természetesnek vettük, hogy az mind úgy is volt, márcsak tekintélyelv érvényesülése miatt is. Arra, hogy többféleképpen is meg lehet közelíteni egy történelmi eseményt, a vizsgálódó személy ismeretanyagától és ideológiai hovatartozásától függően, nem is gondolhattunk. Kritikai szemléletre nem nevelt az 1945 és az 1956 utáni iskolarendszer Magyarországon. Azt meg, hogy hazudnak a történelemkönyvben, fel sem mertük volna tételezni!

1989-ben a magyarországi könyvtárakból eltűnt az összes addig kötelező Lenin, Marx és Engels, tudományos szocializmus és kapitalizmus, és társai, mindenestül. Soha nem felejtem el, ahogy az egri megyei könyvtárban arra a rengeteg üres polcra meredtem, amiket, a hirtelenségben, hetekig nem tudtak feltölteni. Mégis elévülhet? Vagy nem az, illetve úgy volt igaz? Miért izzadtuk végig a hirtelen eszement vizsgákat? Tudják-e az akkoriban külföldön élők, hogy kötelező volt a legmagasabb szintű vizsgákat letenni ezekből a (mi úgy hívtuk) marxista tárgyakból még akkor is, hogy ha a szakterületünknek semmi köze nem volt hozzá? Például egy testnevelés szakos tanárnak is. Mert olyan fontos volt a dialektikus, szocialista gondolkodás. De attól a naptól fogva, ahogy az oroszok kivonultak Magyarországról, nem volt fontos. Azt mondták. Szóval, hogy is van ez?

Reméltem, hogy további választ kapok erre a dilemmára is azon a New York-i Fészek-esten, amelyiken dr. Vermes Gábor történész beszélt a történészek ideológiai elkötelezettségről általában. Megértve azt, hogy a végső igazság megszerzése lehetetlen csakúgy, mint a múlt hű tükrözése, azért a történész feladata az, hogy törekedjen erre. Vermes Gábor 1957-től él az Egyesült Államokban, legismertebb, több kiadást megért művét Tisza Istvánról írta. Vitapontja a következő: "A magyar történetírásban hagyományosan mindig erősek voltak az ideológiai szempontok. ... Az, hogy én itt élek, azt jelenti, hogy ezektől az ideológia kötöttségektől mentesen tudom vizsgálni a magyar történelmet. ...  Természetesen nekem is vannak rokon- és ellenszenveim, de igyekszem a vizsgált korszak tényeiből kiindulni. ... Az én történészi ideálom az, aki nem elméletileg, hanem a tényezők sokaságából próbálja kihámozni az igazságot."

Ebben a fejtegetésben az a legizgalmasabb, hogy különbséget tett az Amerikában élő és a Magyarországon élő történészek magyar történelemszemlélete között, és kijelentette, hogy az "otthoni szabványoktól eltérően mi szabad szellemben tudtunk magyar témájú könyveket írni". Sajnálatra méltónak tartja (és Vaclav Havelt idézi, "a diktatúra bennünk él"), hogy az 1989-1990-es rendszerváltozás után az elmék nem igazán nyíltak ki, és egy marxizmust felváltó ideológiába kapaszkodnak, mintha ideológia nélkül nem lehetne történelmet szemlélni és írni. Vermes szerint a mai magyar társadalom olyan élesen polarizálódott, hogy egy történész sem igen lehet más, mint vagy nemzeti, vagy liberális. Hozzáteszi, a helyzet talán még rosszabb mint a Kádár-rendszer késői évtizedeiben.

Előadásáról (amelyben párhuzamosan a 19. századi magyar felvilágosodás nemességéről, az 1848-hoz vezető feudalizmus végéről is beszélt), csak részleteiben lehet itt beszámolni. Az mindenesetre leszögezhető: érdekes megközelítés, hogy egy Amerikában élő és magyar történelmet kutató történész azt állítja, hogy ideológiáktól mentesebben és az intézményi hierarchiáktól függetlenebbül, így nyitottabban tud alkotni, mint magyarországi kollégája. "Rendszerint az ideológiával átitatott történelmek leegyszerűsítik a komplex valóságot, és minden leegyszerűsítés egyfajta torzítás is." Mondandója gondolatébresztő, vitára serkentő, bár mindvégig hangsúlyozta, hogy a magyar történészek kettéosztása nem abszolút, és természetesen vannak kivételek mindkét oldalon. Nagy tudósokként példaként említi a budapestiek között Szűcs Jenőt, Hanák Pétert és ifj. Barta Jánost. Vermes hozzátette, hogy az ifjú történész gárda Magyarországon már kezdi levetkőzni a tanáraiktól megtanult és átvett ideológiai béklyókat, és szabadon gondolkodnak.

Az éles elválást és elszigeteltséget az is növelte, hogy az emigráns irodalom és történelem nem jutott, juthatott be Magyarországra. Mivel a helyzet ezen a téren gyökeresen megváltozott az utóbbi időben, egységes magyar érdek, hogy a külföldön 1956-tól felhalmozódott hatalmas tömegű értékes anyagot történészek és irodalomkritikusok feldolgozzák, és méltón beleillesszék a magyar nemzeti kultúrába.

Niemetz Ágnes

Dr. Vermes Gábor előadását kérdések, hozzászólások követték:

Dr. Zaborszky László, neuroanatómiai professzor, Rutgers University, Newark

Ivan Sanders professzor, Columbia University és Thomas Molnar, IBM

Deák István professzor


Az előadást követően egy kedves meglepetés várta a Fészek Klub
régi tagját, Dr. Szabó Gusztávot: születésnapján tortával és pezsgővel
köszöntötték barátai, rokonai és a Klub vendégei:

Hámos Ottó és Margit és Krencsey Marianne az ünnepelttel

Mautner Gabriella, a New York-i magyarok által ismert és
szeretetet Mémi néni, és Dr. Szabó Gusztáv régi jó barátok

Krencsey Marianne, Aich Klári, Dr. Nemes Gyula,
Dr. Szabó Gusztáv és fia, Tom Szabó és Mara Maroni


Kapcsolódó oldalak:

Fészek Klub @ gimagine