CHINATOWN
Niemetz Ágnes képriportja

A keskeny, zsúfolt utcácskák autótülköléstől, árusok zsibongásától hangosak. Kígyósan tekergő piros-sárga feliratok a házakon. A világ legnagyobb kínai etnikai negyedében, Manhattan déli részén vagyunk, ahol úgy 250 ezer kínai él és dolgozik. Az első bevándorlók az 1870-es években jelentek meg errefelé. A megmaradáshoz össze kellett tartaniuk kínai-ellenes megmozdulások miatt. 1882-ben törvény tiltotta meg a kínai munkások és családjaik bevándorlását (Exclusion Act) az Egyesült Államokba, amit 1943-ban oldottak fel, amikoris a második világháborúban az Egyesült Államok oldalán harcolt Kína a japánok ellen.

Ma már 40 blokkot foglal el Chinatown, és bekebelezte Little Italy jelentős részét is. Egyedülálló kirándulóhely Manhattan-nek ez a csücske. Sok a látnivaló, az ennivaló pedig sokkal autentikusabb, mint bármely más rész kínai gyorséttermében.

A turistákat és a helyieket 200 étterem szolgálja itt. Reggelenként sikátorok raktárai nyüzsögnek a nagykereskedők rakodásától; az egzotikus árukat - legyen az gyömbér vagy nagytestű rák - válogatják és szállítják. Piaci hangulat mindenfelé. Kapni szárított herkentyűket: tengeri uborka, polip, gomba. A gyógynövények kifogyhatatlanok: termékenységet, potenciált és mindent gyógyító szárított füvek ezek. Van olyan, amelyiknek fontja 320 dollár. Aki szeret enni, nem hagyhatja ki a Deluxe Food Market-ban való bámészkodást. Az áruk nagy részét mi, magyarok, nemigen ismerjük, viszont kapni falusi disznóölésekre emlékeztető húsos szalonnát.

Ez volt az egyetlen hely, ahol nagy tömeget találtunk a barangolásaink során. Szeptember 11-e óta ugyanis a Chinatown iránti turizmus is jelentősen lecsökkent a helyiek nagy bánatára.

Az elmúlt években több mint 600 kis ruhatisztító és -ipari vállakozás kényszerült a bezárásra a kínai negyedben. Ha feltekintünk, az elhanyagolt ablakokban árválkodó kéményszerű gőzelvezető alkotmányokat látunk sok helyütt.

A „Lower Manhattan Development Corporation” 4,6 millió dollárt juttatott piackampányra nyolc környékbeli kulturális intézmény javára a látogatók visszacsalogatása végett. Ezek között van a „Museum of Chinese in the Americas”.

A kis múzeum a Mulberry utcában található. Bemutatja a kínai bevándorlás egyes szegmentjeit, így a kínai mosodások (az első idők diszkriminációja miatt kizárólga alantas munkákat tudtak vállalni) nehéz életét és kultúrájuk pompás-színes világát, így ruhaiparuk gazdag kézimunkáját és színvilágát. A múzeumban ebben az évben is érdekes történelmi és művészeti előadások lesznek. Egy szenvedélyes gyűjtő például 10 ezer különféle étlapot gyűjtött össze 80 külföldi ország étterméből(!)

A biztonsági intézkedések miatti elterelések és barrikádok okán forgalmasabbak a nagy útkereszteződések. Az egyik ilyen tér kis parkjában (Chatham Square) áll két jelentős emlékmű. A Kim Lau boltív a második világháborúban meghalt kínai katonáknak állít emléket.

Lin Ze Xu szobra is híres. Ez a férfi 1785-ben született, a Ching dinasztia császári hadseregparancsnokaként szolgált. Ő volt az első kábítószerelleni harcos, és nem is akármilyen! Az „East India Company” ópiumot szállított Kínába, 1729-1832 között 40 ezer font ópiumról piacuk három és félmillió fontra emelkedett. Lin két millió font ópiumot semmisített meg 1839-ben, és felügyeltette a 23 napos megsemmisítési kampányt. Ez vezetett a Nagy-Britanniával való ópiumháborúhoz, amiben aztán Lin veszített, mégis: nemzeti hősként tisztelik és az erkölcsi ellenállás példaképének tartják a a kábítószerellenes harcban.

Chinatown-ban található az 1962-ben alapított, a keleti partvidék legnagyobb Buddha temploma, amelynek léte a James és Annie Ying-házaspárnak köszönhető. A történet röviden: Annie szomorúan látta, hogy idősebb emberek a járdaszéleken ücsörögtek naphosszatt, és kávét szürcsölgetnek – nem volt hová menniük. Valamikor eljöttek dolgozni azzal a céllal, hogy néhány évvel később, egy kis összegyűjtött dollárral visszatérnek a családjukhoz.

De Kína kommunista forradalma a hazájukban szétcincálta, szétszórta a családokat, még a kommunkáció is megszűnt közöttük. Megöregedve nem volt otthonuk a hazájukban, és nem tudtak amerikanizálódni itt sem. Ezért a Buddha templom amolyan klub is. Középen nagy asztal székekkel (a képen jól látható). Lehet sakkozni, újságot olvasni és ingyen teát szolgáltak fel a spirituális légkörben. (A tea viszont nem népszerű, mert ez a jelentős, nyugdíjas réteg továbbra is csak kávét akart inni saját termoszaiból...) Az imahely összetartó erejű, ezért megnyitása óta fontos küldetést teljesít.

Niemetz Ágnes

Hit Counter